1,

I DON'T LIKE YOU

ROSE COMPTON

-Késtél.- nyitottam ajtót udvarlómnak. Szürke pólót és nadrágot viselt, szőke haja égnek állt. Izmos karjai közül az egyikben egy csokor vérvörös rózsát tartott.

-Bocsánat. De hoztam virágot. - mosolygott rám, nagy kék szemei megbánást tükröztek

-Helyes.- mondtam, majd kivettem a kezéből a virágot és hátat fordítottam neki.- Tessék. - mondtam Marynek, majd fintorogva a kezébe nyomtam a csokrot. A barna hajú, idős hölgy először furcsán nézett rám, majd miután leesett neki a tantusz, elvitte jó messzire hogy még véletlenül se találjam meg.
- Jó szórakozást!- kiabált utánam, mire én nemtetszésemet kifejezve morogtam egy sort.

-Megyünk már végre? -toporzékoltam az ajtóban. Haladjon már!
-Mindjárt, kicsikém.- szólt anya. Sértődötten leültem a nagy házunkba vezető lépcsőre és vártam, hogy befejezzék a szentbeszédet.

-Szeretnénk, hogy egy kicsit megneveld a lányunkat egy kis tiszteletre és önállóságra...- kezdte apa. Nyilvánvalóan azt hitte, hogy nem hallom őket, mivel folytatta. -Tudod, te jól nevelt fiúnak tűnsz. -aha. - És rád talán hallgatna is... - minden bizonnyal.Szegény fiú...
-De most menj.- küldte ki anyám. -Sok szerencsét hozzá.
-Végre.- pattantam fel a lépcsőről, majd odanyújtottam neki a bőröndöm nyelét.
-Hozd a sajátodat légyszíves.- mondta, mire leesett az állam. Szóval tényleg komolyan vette a neki adott feladatot. Akkor játsszunk.
-Nem. - válaszoltam egyszerűen, majd összevont kezekkel elindultam utána. Beültem a fekete autóba, és vártam. Én ugyan nem cipelem a több mint húsz kilós bőröndöt.
Mivel a szépfiú se ment vissza a pink utazótáskámért, apa kénytelen volt belerakni az éjfekete autó csomagtartójába. Niall udvariasan kezet rázott apámmal, anyával pedig egy-egy puszit adott a jobb és bal arcfelére.
-Mehetünk?- kérdezte miután elfoglalta a helyét az autóban. Elfordítottam a fejem, majd a házunkat kezdtem el kémlelni. Az angol stílusú, fehér ház, tökéletesre nyírt fűvel, és anya gyönyörűen gondozott  virágjaival hiányozni fog. Azt hiszem...
- Szörnyen makacs vagy, ugye tudod?- kérdezte, miközben a szüleim egyre távolodó alakját néztem.- De ezen segíthetünk.- suttogta a fülembe az ír akcentusával, amitől kirázott a hideg.

***

-Abba hagynád?- szóltam a csámcsogó szőkeségre mellettem.
-Mit? - kérdezte teli szájjal. Undorító.
-Utállak.- morogtam, majd lejjeb csúsztam az ülésen.
-Mit mondtál?- kérdezte, miközben feljebb emelte a fejem,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ne nyúlj hozzám a mocskos kezeddel. -söpörtem arrébb a kezét.
-Nők...-motyogta,majd újra szendvicsébe harapott.
Ó istenem, mikor lesz már vége ennek a nyomorult utazásnak?